Bianka születése maga volt a csoda.
Még mindig feltölt ez az élmény, most egy hónap után is. Olyan mint egy csodás álom. Tényleg igaz az,hogy a perinatális élmények igencsak meghatározóak, szinte beleégnek az ember szívébe, ha rossz, ha jó. Talán az analitikus divány legarchaikusabb érzései, rezdülései lesznek ezek.Nehéz is szavakba önteni, ez szavakon túli.Szinte hozzáférhetetlen tartomány. Illatok, fények, érzések kavalkádja. Egy leírhatatlan boldogság, pörgés és nyugalom egyszerre.Ugyanakkor izgalom is, de egy nyugodt vágyakozás, várakozás.
Benne van ebbe a szülész orvos, a kórház profi és nyugodt csapata, a csecsemősnővérek teljes odaadása.A tökéletesség érzése éled újra bennem.Sokáig fel sem tudtam fogni, olyan gyorsan történt: a magzatvíz elfolyása, Rajmund teniszmeccs félbeszakítása, a szomszéd kórházbafurikázása, ahogy elküldtem a kihívott taxit. Dani öröme, az ijedség, kapkodás.
Az összepakolt/pakolatlan-majdnem üres sporttáskában nem volt semmi, és mégis minden ami kellett.Azt hiszem nem csak a körülmények számítottak, lélekben is volt kapcsolat, valahol mélyen tudtam, hogy minden rendben lesz.
Bár nehezen hittem el, hogy valóban minden oké, nincs rendellenesség-az ember a mai világban nehezen hisz az ösztöneinek, nehezen hagyatkozik arra, ami emberi, ami tiszta és egyértelmű.
A csajokkal (szobatársak) tarjuk a kapcsolatot a mai napig is.
Mindig irogatunk sms-t, pl "Boldog 1 hónapot"-olyankor mindig újraélem az egész gyönyörű szülésélményt.
